Szeles mondókák
Írta: kosa Dátum: Augusztus 15 2011 19:41:59
MM
Hétmérföldes csizmában
szél kerüli a tájat,
felkapja a levelet,
táncra perdül, Ég veled!
Teljes hír
Hempergek az avaron,
csoda jó, azt mondhatom,
sárga, barna szőnyeget
terített a szél nekem.
*
Széllel bélelt nagy kabát
erdő mélyén szaladgál,
találkozik a Holddal,
takaródzik csillaggal.
*
Hétmérföldes csizmában
szél kerüli a tájat,
felkapja a levelet,
táncra perdül, Ég veled!
*
Szél zörgeti az ajtót,
eresszél be barátom.
Nem engedlek, nem bizony,
mert a meleg eliszkol.
*
Szél csücsül a kapuban,
elfáradt a határban,
a felhőktől esőt kér,
megcsúszik az engedély.
*
Szél csúszkál a ház tetején,
annak is a cserepein.
Ne félj szellő, mert megfoglak,
és egy évig jól elraklak.
*
Fütyül a szél, huj-juj-juj,
fürgébb vagyok, mint a nyúl,
most itt vagyok, aztán ott,
üssed bottal a nyomom.
*
Szél fütyül az ág hegyén,
nagy lárma van mi felénk.
Vetkőzik a természet,
új gúnyát vesz télire.
*
Szél kergeti a Napot,
felhő meg a csillagot.
Forró a friss gesztenye,
simulj a tenyerembe.
*
Izzadnak az ablakok,
szél zaklatja a Napot,
összevissza furulyál,
ellopták a hangvillát.
*
Sápadtak a nappalok.
Szél döngeti az ajtót.
Eresszem be vagy mégse?
Mondjátok meg mit tegyek?
*
Nap dorgálja a szelet:
Pihenjél egy keveset.
Áldott nap csak citeráztál,
most már ágyba is bújhatnál.
*
Szél, szél, szellőcske,
tekereg a mezőben,
este, reggel
ki nem fárad,
ő az úr
a levél háton.
*
Szél kalimpál,
zord idő.
De meleg a
a nagy cipő.
Kibújik a
Napocska,
el is megy a
sarokba.
*
Szedjed szél a sátorfádat,
meguntam a muzsikádat.
Megkérhetnéd a Napot,
válthatnátok néhány szót.