Radnai István:
TÉPETT RUHÁK EGY PARTVISNYÉLEN
"Mint züllött részeges, ha némi női roncsot,
vánnyadt keblű lotyót csókol és belemar,
titkos, futó gyönyört mi úgy falunk hamar,
facsarva lázasan, mint egy avítt narancsot."
Ch. Baudelaire: Előhang
(Tóth Árpád fordítása)
részegen a szerelemtől ingatag
arcodon fintorog vak szédülés
merev tagod árva szélhűdés
szőrbe tekeredsz ősz iszalag
pókfonál-hajó utazz őszi szalag
ökörnyálnak hívja bőgő szél
elmaradt madár rí pöszél
a magány két comb közé avat
mint kamasz kinek közte nyílik az ég
veszély peremén nyíló kráter
s amíg a kéj ingató hídján átér
más szelleme lesz s nem a fazék
vagy édes hab a fagylalt csorbuló tölcsérén
tépett erény madárijesztő az út végén