Háttérben
Írta: novak0411 Dátum: Augusztus 18 2011 09:55:05
MM
Faágon pattant rügy,
mit tavasz első melege hozott,
míg fagy hidegében pihent,
első igaz napsütésre előhozakodott.
Teljes hír
Faágon pattant rügy,
mit tavasz első melege hozott,
míg fagy hidegében pihent,
első igaz napsütésre előhozakodott.
Serdült belőle húsos zöld levél,
terített lassan lombkoronát,
s mellette virága tartott vele,
tette szebbé, remekbe emelve.
Virágtársa mellette hanyatlott,
de hullása után termőre fakadt,
s kis zöld levél
megint utolsónak akadt.
Dísze volt fának, faágnak,
pattanásig feszült bölcsőben,
első volt sorban, de szó nélkül,
adta helyét s ajkát nem hagyta sóhaj.
Segített életet, dolgozott hangyamód,
hűsített ha kellett napmelegben,
bújtatott s adott menedéket,
rejtekében, csicsergő madárhadnak.
Most lassan aranysárgába hanyatlik,
bár a nyár még utolsókat sóhajt,
már az ősz szava közelít,
s tesz múlóvá költeményt.
Mi faágon szabott széppé ,
ragadt meg elsőnek ,
s tett idő szava utolsónak,
jelezve semmi sem múlhatatlan.