Kisasszony hava-Emóciók. Írta: Eta-Etusom Dátum: Augusztus 20 2011 14:43:59MM
A megcsendesedő nyárban
A hajnalok tűnődő ködöket szülnek,
Melyek már nem oszlanak csak szétterülnek,
A nap első érintésétől,párásan. Teljes hír
A megcsendesedő nyárban
A hajnalok tűnődő ködöket szülnek,
Melyek már nem oszlanak csak szétterülnek,
A nap első érintésétől,párásan.
A folyók lassan mozognak,
Partjukon, az üres fészkek mellett,
Nád bugák nézik a sápadtkék eget,
S a rejtett vizek halványzöld tükrén osonnak.
A nap sokkal később kel fel,
Hosszabban ácsorog az ég alján.
Meglassúdik a világ,elernyedten,
Indián nyár ,Kisasszony hónapján.
A madarak lármája távoli zúgássá enyhül,
Ha sötétedik,felragyognak a csillagok az estben.
Füstök tétován keringenek a tüzek felett,
Hogy lapulva szőjék át a rekettyés csalitot belül
Habár a víz színe még megmondja a mélységet,
az árnyék az időt, a hang a távolságot,
Az Ősz feltartoztathatatlan feléget,
Megemészti a viruló zöld világot.
Közeleg a nap,
már északi vendég madarak zajonganak.
Útra kelnek a gólyák,gyülekezik a csapat
Iránytűjét követve vitorlázik a fecske rajban.
De most még nyár van, az erdők csendesek,
Mint egy nagy, tág,boltíves templomhajón,
Lépések susogva csosszannak az avaron,
Vattás felhő pamacsok,jönnek-mennek,
S a nap az ég tetején lángol fennen!
Öreg fák kérgén mély vájatokban
Hangya karavánok vándorolnak,
Titokzatos céllal s fáradhatatlanul.
Nyárutó,s szorongásom csendben meglapul!
MM