Szent Isvtán ünnepén
Írta: tenger Dátum: Augusztus 20 2011 16:44:00
MM
Ma mindenki Szent István népe,
Ma mindenkinek ő az igaz király,
Ki egykoron hitre, s örök becsületre,
Tanította Nemzetét, s annak örök fiát!
Teljes hír
Ma mindenki Szent István népe,
Ma mindenkinek ő az igaz király,
Ki egykoron hitre, s örök becsületre,
Tanította Nemzetét, s annak örök fiát!
Ma mindenki nagy Magyarként ünnepel,
Ma mindenki első királyunk Intelmein épül,
Milyen kár, hogy csak egy napig tart e tűz,
S ismét süllyedni kezd, Máriás Magyar népünk!
Ünnepelünk, hazafias örök szavakkal,
Az új kenyéren ott nemzetiszínű szalagunk
Mely halványan emlékeztet a Magyarságra,
S arra, hogy ma is ősmagyar utakon ballagunk!
Csodaszarvast űzünk erdőkön-, mezőkön
Új korok sámánja, ígéretek hajnalát adja,
S milliók nyögik e beteljesületlen álmot
A mi Magyarságunk, mint birka- ezt hagyja!
Egykor itt igaz magyar életnek dala szállt,
Ma pedig újra felhangzik ős ajkakon ősi ének,
Hol vagy Szent István király, dicső magyar,
Lásd, mily nagyon is szenved a te néped!
Nézd –és lásd, elúsznak az otthonok,
Tető, s remény nélkül a te családod,
A friss új kenyér már csak a múlté
Keserűvé lett, édesnek szánt kalácsod!
Néped ma szemfényvesztést tanul,
Ma is újra homokba dugja a fejét,
S úgy ünnepel, mint álarcos bitang,
Ki nem mondva Szűz Mária Szent Nevét!
Szent jobbod egykoron égre emelted,
Így őrizve meg igaz magyarok álmát
Látod ma, mennyien emelik a kezüket
Hozva így, hamis eskük, véres átkát!
Tudom, te látod a mi nyomorunk,
Látod, ahogy hervad igaz Nemzetünk,
Egykor történelem nagyjai közt voltunk,
S most pedig kis híja, hogy el nem veszünk!
Ébredj végre Magyar Nemzetnek hős fia,
Ébredj, s cselekedj, ha akarsz holnapot!
Ne féljél a tetteknek igaz mezejére lépni
Kezd egyszer te a rég elfeledett mondatot!
El kell feledni most minden szónoklatot
Szemfényvesztő hamis illúziós ábrándot,
Ezt üzenik most néked is 2011-es évben
A zord hegyekkel teljes örök Kárpátok!
Új Nérók hada köszönt hazám téged,
Ad néked kiölt szívvel énekelt himnuszt,
S te pedig tapsolsz ó te szegény nép,
Megfizeted még, meg e nagy cirkuszt!
Talán így feledi e nép, búját – bánatát
Egy napos megoldás, ez ma a magyar!
S ki ezt ki meri mondani fájdalmában
Békétlenkedő, ellenség, mondják rá hamar!
Talán jobb lett volna dicshimnuszt írogatni,
Megénekelni be nem teljesülő vak álmokat,
De ki ezt teszi, az mind hitvány, és áruló
Egy pestises ki adja ránk az új átkokat!
Egy nép fájdalmát éneklem meg én,
Örökségnek szánt mondatok nyomán,
Majd pedig letérdelek dicső magyar porba
Énekelve így: Boldogasszony Anyánk!