Úgy...
Írta: June Dátum: Augusztus 21 2011 16:58:30

---

V

Mint patakmosásban csiszolt kavics,

úgy formált hozzád a sodró idő,

---

Teljes hír

---

Mint folyót öleli a néma meder,

úgy ölellek hallgatag, örökké,

mint árnyékait hordozza az este,

úgy hordozom valódnak gyönyörét.



Mint a fatörzsbe cserződött kéreg,

úgy nőttél láthatatlan részemmé,

mint zsarátnok parázs, egyre égetsz,

s én válaszul lobogok létedért.



Mint partot vigyázzák század-vén fák,

úgy vigyázlak mánkból a holnapba,

lélekszemem csak szemeiddel lát.



Mint szélringáson zenélő lombharang,

úgy zenélsz bennem, szívverésed lágy

hangjai lélegzetemként lobbannak.





Mint patakmosásban csiszolt kavics,

úgy formált hozzád a sodró idő,

és most eggyé simulódni tanít.



Mint tiszta csend, mit a hajnalfény sző,

úgy töltesz el békével, már alszik

a bánatzsivaj, mely egykor engem tört.



Mint forrásvíz-torkolat ahogy árad

a tó menedék-puha ölébe,

úgy áradsz bennem, nem lelve gátat,

megtalálsz a szótlanság ködében.



Mint csillagok virrasztják az éjjelt,

úgy virraszt sejtjeimben a szerelem,

s tudom soha álomra nem térhet,

úgy otthonra ébredt sorstestedben.