Azok voltunk, kik egymás
szemében születtek meg
s egy részeg pillanatba
zsúfolták az életet
kik szavakkal ölelkeztek az éjben
nem sejtve, hogy magányuk
abroncsa őszinteség
Azok, kik sosem voltak
elég jók maguknak sem
hát csendben ellapozták a szerelmet
s így sorsuk lett a Napé
mely lassan hűl ki és nem robban fel