Tehetetlenség
Írta: marica Dátum: December 08 2007 18:52:32
Nem hagysz el soha,
Csak tested költözik máshova.
H
Teljes hír
Tehetetlenség
(Anyámat kértem...)
Nem értem.....
miért féltem?
Hisz én is vén vagyok!
Tudom, de fel nem fogom.
Az élet véges, mégis féltem,
Vagy félek, hogy vele együtt halok?
?t, vagy magam féltem?
(Vagy mit reméltem?...)
Én a húsa vére vagyok!
A félelemt?l megfagyok.
Nem t?rtem a leveg?ben
A halál szagát sohasem,
Lehetett a holt, mostoha
vagy édesem.
A halálon túl, nincsen élet?....
Talán mégis?.....
Ett?l félek?
Vagy mit?l?
Nem tudom,
Úgy érzem, meghasad a tudatom!
(Anyámat kértem...
Ne itt!...
Bár mindegy,)
Nem vagyok már kisded,
Ki anyja eml?jére tapad,
Mégis szívom sorsodat
A végtelen felé.
Önimádó lettem?
Hazug, kegyetlen?
Inkább nézem szenvedésed,
Fájó, remeg? menésed,
Csak ne járja át a szobát!
Nem bírom a halál szagát!
Átjárja a szellemem
Kétség, örök gyötrelem.
Hazug, önimádó lettem.
A kínod bár érzem,
Mégis kérem: mosolyogj,
Ne sírj, ne jajongj!
Segíteni akarok!
Béna, tehetetlen vagyok.
Ez felb?szít, dühit,
Mid kett?nkben élezi a kínt.
Dühit, hogy nincs örök,
Csak véges!
A kín éles!
Kérném:
Nyugtass meg édes!
Mond mosolyogva,
Nem hagysz el soha,
Csak tested költözik máshova.
De mért vagyok ilyen ostoba?
Veszekszik vélem az igazság,
Az ember gyarló!
Nincs i gazság.....
Az soha nem volt otthonod!
Most mért hagyod,
Hogy hatalmába vegyen?
Én a Jóistent kérlelem,
Csak ? segíthet nekem,
A szívem fáj nagyon,
Az igazat bevallom,
Édes,
Szeretlek nagyon!
?rjít e tehetetlenség!
2005. 04. 15.