Őrizlek...
Írta: June Dátum: Augusztus 26 2011 21:54:22
Gy
Illat-áradón folyik léptem körül
a csend, már hajnallá pulzál a táj
szívverése, fényfoszlók az álmok, fáj
e hirtelen pőreség...Réggel őszült
Teljes hír
Illat-áradón folyik léptem körül
a csend, már hajnallá pulzál a táj
szívverése, fényfoszlók az álmok, fáj
e hirtelen pőreség...Réggel őszült
határvidék nekem a most, csak téged
őrizlek, mint örökölt arcvonást.
Dobbanás-néma csak e vallomás,
de valósága kohó-forrón éget...
Őrizlek még a percek fél-üres
tenyerén, hová hiányt rak a múlt,
s csekély gyógyulásétket a jelen.
Őrizlek, könnyeim hajába tűztem
emlékfátyladat, létföldembe hullt
lényed rezdülésig ismert cseppje.
Őrizlek szalmaláng-idejű mámban,
hangulat-tünékeny alkony színein,
oly tisztán, mint az újszülött adja
a világnak első sóhaját. Fáradt
ébredés kényszermunkája kimerít,
morzsányi csak minden hegedésfalat.
Hiszen őrizlek éjszakám párnája
alatt, bánat-opálos csillagok
között rejtegetlek, mélyre szippantom
fényévnyi távolod...Lélekzárdámban
neked gyónom bűneim, mondatlan
szavakkal kapaszkodom a talánt,
őrizlek, homok vagy szemeim partján,
örök részem, ezt semmi el nem moshatja.