Felismerés
Írta: encikeangel Dátum: December 09 2007 04:40:15
T
Újra eljött az este, az arcom bánatos,
Szemem könnyesen csillog, válságos.
Teljes hír
Felismerés
Újra eljött az este, az arcom bánatos,
Szemem könnyesen csillog, válságos.
Tükörbe nézek, belesápadok a képen,
Egy szomorú lány, súgja reménytelen.
Szívembe nyilal egy fájóan tép? érzés,
Rájövök, itt felesleges minden kérdés.
Oly szörny? a felismerés, rám sötétség,
Vár, el?ttem minden akadály, s rémség.
Régen még tündöklött életem tavasza,
Régen volt az életem boldog szakasza.
Régen, még Te is csak nekem voltál,
Együtt szívünk víg mesét komponált.
Soha nem felejtem el a gyönyör? órákat,
Nem felejtem el a mesés közös vágyakat.
Szánalmas vagyok, kapaszkodok azokba,
Az emlékekbe, miket rakhatok a dobozba.
Lehunyom a pilláimat, és látok minden pillanatot,
Mikor feküdtünk a földön, s néztük a sok csillagot.
Mikor ültem a takarón, s te körbe-körbe pörgettél,
Mikor a szellemt?l félve szorosan engem átöleltél.
Várnál ültünk egyik este, s azt mondtad sosem lesz vége,
Sírtam, s hittem neked, azt hittük ez életünk reménysége.
És annyi hónappal kés?bb itt ülök csendben, tenyerembe,
Lehajtom arcom, könny gördül végig, kést döfök lelkembe.
Nekem már mindegy, eldöntötték a sorsom,
Élettelenül és bágyadtan az árral sodródom.
Egy valaki menthet csak meg, az is pont Te,
Nevetve a világon tettem életem a kezedbe.
(kis ajándék a szerkeszt?t?l,hogy örökös bánatodat
feledtesse e szál virág)