capriccio
Írta: agota Dátum: Augusztus 28 2011 06:48:04
V
Fonnyadó nyárutó.
Kabátzsebéből szórja szét
utolsó,sápadó kincseit
a még belekapaszkodó tájra.
Teljes hír
Fonnyadó nyárutó.
Kabátzsebéből szórja szét
utolsó,sápadó kincseit
a még belekapaszkodó tájra.
A szél az olajfák között
bűvészinasnak öltözött.
Szemkápráztató a látvány
ahogy forgatja őket,
ezüstpatakok folynak
a zöld levelek hátán.
Az egyre lejjebb csüngő égbolton,
néma pacsirta száll
és
szűkebb
és
szürkébb a látóhatár.
Korábban kopognak az esték.
Már nem énekel
sok szerelmes dalnok,
s a lebukó nap arcáról
lecsorgott az össze festék.
Meglátogatja az érő szőlőszemeket,
pörgeti,
fürdeti opálos fényben,
csókol rá
érlelő szeretetet.
Elégedett zümmögők hada
zsongja körül
a duzzadó szemet,
s lop tőle édes, ragacsos cseppeket.
Fáradt mosollyal hátranéz,
kopott kabátját maga után húzza még,
bár rég levette már.
Lábujjhegyen,
fakuló szemmel,
búcsúzik a nyár.