Hajnali napsugár, törd át az éjszakát,
Reggeli sárga fény, hozd el a fényt, magát.
Elég volt a hosszú sötét éjből,
fényesség kell a napból a fényesből.
Hozzál szemembe fényt, süssél az arcomra,
drága egyetlen tüző szép napocska.
De ha este lemész az égbolt aljára,
akkor sem lesz vége fényednek varázsa.
Feljön a hold, őt te világítod meg,
nélküled nem látszana e fényes égitest.
És amikor másnap újra felébredsz álmodból,
csillogó fényeddel tündökölhetsz sokadszor.
Az éj csillagai azt mesélik rólad,
hogy fényes vagy mint a többi, magányos csillag,
de én ott vagyok veled, nem vagy te magányos,
a bolygók körülvesznek, s te középen uralkodsz!