Keselyűket láttam szállani felettem,
Meg nem ijedtem én, épp csak felnevettem.
Húsomból nem tudnak lakmárt csapni még,
Hiába haldoklom: Reményem lánggal ég.
Szálljatok hát keselyűk, faljátok fel egymást,
Az én tüzem világít, míg szemetek ellát.
Csillogó szívemből soha nem jut falat,
Amit az ég adott: csillagoké marad!