Egyszer egy peches,
ám szemtelen és éhes légy,
összpontosítva összetett szemét
egy szép nagy istállóhoz ért,
ahol letette hártyás szárnya,
épp a mestergerendára.
Bent már remegett a pára,
s összekoccant a délután a kora esttel
a csordával hazaballagott Riska,
bőgő, hívó szavára.
Legyünk, elégedetten dörgölte
egymáshoz a lábát
-koszt, kvártély adott,
-hát úgy döntöttem maradok.
Majd összes lábán várakozó állásponton állva,
kinézte magának,
hol a legszélesebb a Riska felsálja.
Mérnöki pontosan megszerkeszti szépen,
hogy a tehén farán, hol landoljon épen.
Ám alig mélyedt a második fogásba,
(kulináris élvezettől hajtva,
magára cseppet sem vigyázva)
mikor a Riska farka, ép fejen találta.
Pörögve, aléltan a padlózatra hullt
miközben összes szeme előtt lepergett
a múlt,
...és jaj,
egy hatalmas tehénlepénybe fúlt.