Mámor
Írta: Lujza Dátum: Augusztus 30 2011 21:57:58

---

V

Érzem amint lelkem egy újabb lépcsőre lép,
közelít ahhoz a tökéletességhez lassan,
melyet e földön soha el nem ér.
Csendes nyugalom száll meg.

---

Teljes hír

---

Néha, mikor a reményvesztettség
egy pohár italt itat velem,
tompítja agyam, érzékeim,
a körülöttem lévő világot
bár észlelem, de nem érzékelem.
Tudom, hogy vagyok, egy független ember,
kit a körülmények körül vesznek,
de be nem vesznek, maradok önmagam,
ha egyedül is, eltolva magamtól
mi közelítene, magamba olvadni nem hagyom.
Mintha minden letisztulna.
Mintha mindent önnön valójában látnék.
Mintha a lényegen kívül minden csak felesleg lenne,
dolgok, mik vonzzák a szerencsétlen befolyásolhatót,
de engem, kit az alkohol kellően tisztánlátóvá tett,
már semmi csillogás, pompa be nem csaphat.
Ragaszkodásom a mulandó dolgokhoz elmúlik,
csak én vagyok már fontos önmagamnak.
Érzem amint lelkem egy újabb lépcsőre lép,
közelít ahhoz a tökéletességhez lassan,
melyet e földön soha el nem ér.
Csendes nyugalom száll meg.
Érzem a mulandóságot.
Vágyom az öröklétre, melyben
minden örök mi jó és szép, s kívüle más nem létezik,
mert nem létezhet hazugság és csalás
tisztaság, szeretet és bölcsesség mellett.
Csak az igazság vezethet igaz emberhez.