Várni
Írta: aquarius Dátum: December 09 2007 05:13:44
T
Haldoklik a falon az óra,
pálcikáin lassan vánszorog
Teljes hír
Haldoklik a falon az óra,
pálcikáin lassan vánszorog,
kés?-délutáni lusta fények
simogatják az ablakot.
Ebben a térben, és jelen id?ben
egyre nagyobbá tágul az ?r,
felforrósodik belül a hiány,
s a ruhán egy könnycsepp lassan kih?l.
A kéz még tesz-vesz, néha mozdul,
feldíszíti a meztelen magányt,
de a szív már levette minden göncét,
mit sebtében magára hányt.
Agyban, lélekben, leveg?ben
már csak a kérd?jel vibrál,
könnyet mar a vörösöd? szembe:
miért késik ennyit, hol jár?
Félrekushad sz?kölve a büszkeség,
a vágy a telefonnal szemez,
falnak d?l a roggyanó tartás,
maga sem fogja föl, mi ez.
S mikor a kín már-már kardjába d?l,
reményt neszez, zörren a zár,
a kéz gyorsan matatni kezd,
de a szív már az ajtóban áll...