Talán sosem tudhatom meg,
mért vagyok olyan vagy ilyen.
Más lánytól férfi tűzbe jön,
szikrázik, lobog észvesztőn,
áttetsző lesz, mint az üveg,
zsenge, mint tavaszi füvek,
s kemény, akár gránit lemez.
De én – nem tudom, hogy van ez;
fiúim törvénytelenek,
vagy rossz időben, rossz helyen
találkoztunk. Törték szívem,
dalom nyesték, s vehemensen
magyarázkodtak: hogy első
a karrier, család, szülő.
S hidegvérrel, ösztönösen
tagadtak meg mind, nagy bölcsen.
Bár bolond, ki zsákmányt áhít
gondatlan, huszonegyszer is,
megyek, míg enged kötelem,
mely születéstől köt engem
s reménnyel átkozott. Ma itt
szívem akár egy mozaik.
A dolgok nevetségesek!
Mért vagyok olyan? Mért ilyen?