Sóvárgás...
Írta: Kruzselyi Attila Dátum: Szeptember 02 2011 11:15:50
MM
Vágyom leheleted páráit, bőröd
Érezni, illatát. Hangod, sóhajod,
Jajod, mozdulásod, dús kéjörömöd.
Teljes hír
Vágyak, fényképek, csalfa-vak remények:
Talán veled lesz oly jó, mint senkivel
Mással, kivel összehozott az Élet?
Ki vagy Te Ismeretlen, ki vagyok Én?
Két porszem talán, kiket a kósza szél
Ide-oda sodor Vágyak Tengerén.
Vágyaink mélyek, tetteink sekélyek
És a remények oly gyakran elhalnak,
A test tétova és retten a lélek.
Akarod, mered tenni? Mit az élet
Diktál és elvár, most már tálcán kínál.
Léha gyönyör feledteti a vétket.
Ősi titkot rejt minden kéjes gyönyör.
Bár hihetnénk biztosan: egyforma mind!?
Ez ám tévedés, nem tucat az öröm!
Vágyom leheleted páráit, bőröd
Érezni, illatát. Hangod, sóhajod,
Jajod, mozdulásod, dús kéjörömöd.
Vágyom karjaid gyengéd kéjdelejét,
Combod ölelő szorítását, bőröd
Sikamlós, őrjítő bársonyát-selymét.
Vágyom elégedett, szép nyújtózásod,
Beteljesült örömed minden jegyét.
Azt, hogy tudjam: én vagyok a barátod.