Panel-kísértet
Írta: rapista Dátum: Szeptember 04 2011 06:35:04
V
kezem már reszket tépne fátylat
görcse a melltartó csatján elakad
szemem homályán sok pőre lányka
képe s rég elsuttogott szavak
Teljes hír
Radnai István:
PANEL-KÍSÉRTET
- Oscar Wilde feltámadása -
magány-tanyámon patina-arcok
gyűlnek-futnak mint antik lomok
ölembe hűl az őszi alkony
repedt érzelmem mind romos
ajtómon pattogzanak a zárak
néha egy diszkrét tündér bekopog
mintha megvívná üszkét büszke várnak
nem bánja hogy hírem zománca megkopott
mint aki repedt lábosban főzne
sosem kialvó tűz hevít
sejthalálom időben megelőzve
pókhálók túl-felén megjelenik
kezem már reszket tépne fátylat
görcse a melltartó csatján elakad
szemem homályán sok pőre lányka
képe s rég elsuttogott szavak
fülzúgás kelt még régi halk zenéket
negatívot őriz cellulóz retinám
elporlott ajkak csókja édes
csak büszke vágyam retirál
és mégis ha süllyedt ajtóm nyikordul
feléledek hamvadó tűzből
s bontom szűz csipkéjét orvul
megtestesült döbbent szűzről
míg hajnal lován elragad az éjszaka
még mindig pajkos szemérmét űzöm
sikolyba fullad ajkamon szava
*
szép tündér ne hallgass az aggra
ne bízd magad csalóka emlék-akaratra
ne engedj többé reszkető kéznek
homály-gyertyáim lassan égnek