Egyszer volt,
Hol nem volt,
Míg az égen járt a Hold,
Mese talán mindig volt.
——–
Nem csupán tárgyak halmaza
A lét, az Otthon, a Haza;
Az Életet adó erő
Kézbe soha nem vehető.
——–
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Amíg magyar élt,
Dalolt,
Bandukolt vagy robotolt,
Magyar mese mindig volt.
——-
Régi hosszú téli esték
Termették a magyar mesét,
Régi gyermekek, unokák
Tátott lélekkel hallgatták.
——–
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Sose lesz a mese holt.
——–
Magyar mesék, magyar nevek,
Magyar múltak, magyar hitek,
Magyarlakta szép vidékek
Írták a magyar meséket.
——-
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Forró szeptember dalolt,
Magyar mese napja volt.
——–
Egyetlen ember szavára
Indult el a mesék árja,
Hazánk minden vidékéről,
Erdélyből,
A Felvidékről,
Vajdaságból,
Kanadából,
New York messzi városából
Fogtak tollat az emberek,
És elkezdtek mesét írni;
Köszönjük,
Drága Juditti!
———
Egyszer volt,
Hol nem volt,
Régi várnak udvarában
Verőfény honolt.
———
Hatvannégy új magyar mese
Került gyönyörű kötetbe,
Mint örök létű hagyomány,
Gabriella keze nyomán.
Ott készült, ahol kevélyen
Áll zöldellő meredélyen
Magos Déva büszke vára.
Déva várából Gyulára
A zsűri elnöke hozta,
S asztalra feltornyozta,
Hadd táncoljon a napsugár
A kötetek címoldalán.
——–
Egyszer volt,
Hol nem volt,
A régi vár udvarában
Magyar mese szólt.
——-
Hálával gondolok Rátok,
Akik ezt így alkottátok,
Szerveztétek,
Megírtátok;
Hálával gondolok Rátok!
——-
Egy kevés részem lehetett
Abban, hogy ez történhetett:
És részem volt a nagy öröm;
Hálás lélekkel köszönöm!
———
Egyszer volt,
Hol nem volt;
Mosolygós szeptember volt.
——–
Egyszer volt,
Hol nem volt;
Meséink Ünnepe volt.