Öledbe bújok,
mint egy dobgitár,
mi kvartra hangolva
arra vár,
hogy lefogod a bundot
és egy-egy akkord
megremegteti
a testemül szabott
akusztikus porondot.
Lágy largo úszik
a fűszeres éjben,
majd angyalszárnyakon
tova száll,
s egyre fokozódik a ritmus
a crescendó hangjainál.
Majd dermedt néma csend
és rezgő mély dobolásba kezd
a test
és a nyakon
pattanásig feszül a húr,
s a flamenco üteme,
vérszínűn,
Andalúz házak fehér kövére hull.