Gyere és lásd ! Ebben a késő, gazdag melegben
Négy fal között ki marad bezárva?
S mintha a látóhatár nőni szeretne.
Figyelve egy szögből az eget,
A földről láthatod a darvakat,
A göncölszekér felé, szelek hátán szállva.
Oly bőséges a fény most itt,
Durva, nyers a kék Ég felettem,
Úgy tűnik a nyárias Ősz egy Nő
És gondolatunkkal azért tévedni nem szabad...
Úgy jön, hogy kiáltsam:
istenem, mennyire ősz az ember !
S a leesett fák levelei között,
Látom a csupasz ágakat,
Lassan mindent ölbe fog a halál,
Mozdulatlan gesztusa a betegséget színleli ...
Színével, játékával csalogat,
Mint a favágók fejszéjének csattogása visszaverődve ezt híresztelné:
Ember, bolondos ez a Szeptember !