Átírhatnám tán az életet
s
nem kérnék örökös bérletet
e fáradt
és
magányos
nap fényében
is homályos
léthez
s üdvözlő kártyát küldenék
a holnap
szépségei felé!
Hé hé hé
csak jöjjetek
szemembe könnyet
már ne töltsetek
szigorúsághoz szokott
homlokom
redőire
simítsatok derűt
had halljak
újra hegedűt
zsongjanak fülembe
mélabús őszi hangok
helyett
vad harsonák
isteni boldog üzenetek
hogy élni
élni
élni
kell nekem
mosolyra hulljon
tekintetem
s ha közeleg majd az alkony
Ő várjon majd
a túlsó parton
karját tárja szét
mint az angyalok
megérkezem
vele otthon vagyok.