Hőgutától Ősz utánig
Írta: sziszifusz Dátum: Szeptember 04 2011 20:27:18
MM
Szédült napfényfolyóm víztükrén úszom,
de jó is lenne most, - nem itt a buszon...
Perzseli kócosom tövét a mérged,
sehol egy bárány ki árnyékot béget.
Teljes hír
Hőgutától Ősz utánig
(búcsú a Múzsától)
Szédült napfényfolyóm víztükrén úszom,
de jó is lenne most, - nem itt a buszon...
Perzseli kócosom tövét a mérged,
sehol egy bárány ki árnyékot béget.
Éget az ablakon kopogó bánat,
halántékverejték nyakamon szárad.
- De jó is lenne a hűvös szobádba'!
Nem itt a buszon, verset fabrikálva.
Hallucinálva támolyog a hőség,
ennyire forrón nem kívántam nőt még...
Megálló hívogat, ajtaja nyílik,
nyikorgó nyaram elkísér a sírig?
Tízig számolok. Angyalom merre vagy?
Segíts mert képzetem szétfoszlik, elhagy.
Nem dúdol többé légváram éneke,
csak a csönd kattog. Válaszolj, élek-e?
Félek, mert szellemem árva rongyait
nemrég még csókoddal forrasztottad itt,
de mára a poézis döglött öröm,
meddő magjait többé nem öntözöm...
Vízözön képében zúdul rám az Ősz,
gőzbe fúlt a tűz amely mindent legyőz,
buszommal úszom, tengelyig ér a sár,
leszállni késő, nincs már ki visszavár...