Voltunk s lettünk
Írta: June Dátum: Szeptember 07 2011 07:21:45
MM
Álmatlanság izzad párnámon, szél-zavart
víztükör bennem a jelen, visszafeslett
hiányod csomóznám magamból, éj-takart
emlékmaradványok omló hídja felett.
Teljes hír
Álmatlanság izzad párnámon, szél-zavart
víztükör bennem a jelen, visszafeslett
hiányod csomóznám magamból, éj-takart
emlékmaradványok omló hídja felett.
Csíra-fiatal lángolásunk évszakán
még nyárforrón égettük egymásra csókjaink,
de ajkunk hűtötte csendhideg tél-halál,
gyönyörünk sanzonjából már egy szólam sincs.
Kiürült a mámorok ősi kupája,
s hold-fakó lett vágyaink fényinge,
ránk öltözött a távolság csuhája,
vérünkben ma ösztönök szülte kéj sincsen.
Fájdalomburokba szültük szerelmünk,
talán régen könnyfáradt széplátásunk
szeme, mégis oly marasztalva engedünk...
Pillanat-törékeny csak mégábrándunk,
hajdan-ízünk elmúltja keseredik
nyelvünkön, lépés-tétova szívveréskezünk,
de muszájgyermekünk egyre cseperedik,
s most csak tányér-üres némaságot lelünk.