Alkony (műfordítás)
Írta: reitinger jolan Dátum: Szeptember 08 2011 09:34:23
MM
Bús, opál a szürkület,
a szél vad, szabadon illan,
s mint szálló madárszárnyak
a víz habsapkája villan.
Teljes hír
Longfellow: Alkony (Szürkület)
A szürkület szomorú és zavaros,(borús)
A szél vadon és szabadon fúj,
és mint a tengeri madarak szárnyait
villogtat fehér sapkát a tenger.
De a halász házában (kunyhójában)
ott ragyog vöröses fény,
és egy kis arc az ablakban
mereven bámul ki az éjszakába.
Zárja be, zárja benyomva az ablakhoz,
mintha ezek a gyermeki szemek
keresték a sötétségbe,
hogy valamilyen forma felemelkedik (fakad, ered)
És egy nő remegő (ingó) árnyékában
halad ide-oda,
Most emelkedik a mennyezetig,
most meghajol, és hajol mélyre.
Milyen történetet ad a tomboló óceán,
és az éjszakai szél, sivár és vad,
mivel veri (üti, vágja) az őrült ablakszárnyakat,
mondani, ennek a kis gyereknek?
És a tomboló óceán,
és az éjszakai szél, vad és sivár,
miért veri (üti, vágja) a szívét az anyának,
hajtja ki a színt arcából?
abcb, 7-8 szótag
Nyers fordítás készítette Haász Irén
Bús, opál a szürkület,
a szél vad, szabadon illan,
s mint szálló madárszárnyak
a víz habsapkája villan.
A halász kunyhójában
mécsláng táncol, fénye vörös,
az ablakban gyermekarc
keresgél nyúlt árnyak között.
Majd ablakot zár, de a
szeme még sötétet pásztáz,
mintha valakit várna,
így kutatja az éj árnyát.
Ringó nőalak látszik,
a fényjáték éber,
ahogy a plafonra fut,
majd lehajol egész mélyen.
Mit mond el az óceán
és a sivár, vad éji szél,
a csapkodó ablakszárny
a gyermeknek miről mesél ?
Ó, tomboló óceán
és te sivár, vad éji szél,
anyát miért ütsz szíven,
s hajtod ki arcából a vért ?