Radnai István:
REJTÉLYEKTŐL MENTESEN
természetes a vágy irántad
mint sövényben nyíló vadrózsa
a tövisedet én s tövisemet kívántad
nem szél sodor feléd sem holmi kósza
nem vagy pilinszky-paradoxon
sem poros kötet mit tétova ujjam fellapoz
szívesen látnálak heverni ágyamon vagy polcon
olvasnék a szemed képernyőjén mit felrakott
és megosztja vagy hullt levélként sodorja
kinek betelt s magány a sorsa
nézem a képernyő kékjét meredten
megosztva magammal mit látok a szemedben
tanulmányozom tudós vágy természetét
tárul s tágul mint lányok combja szét