Tele van a szívem
és sir üvölt a lelkem,
ördögtáncot járnak
gondolatok, százak,
arcon fenn az álarc
véres ez a párharc
melyet vív énvelem
e gúnyos értelem.
De ha ragyog a napfény
arcodon lázrózsa ég,
fogd azt a tűző napra
belső lázt titkon tagadva,
csillagos ég ha beborít
s hallod az éj neszeit
könnyed szabadon cseppen
még a madár sem rebben!
Látod a denevér szárnyát
megkezdi éji világát,
való gondolat száll
sötét lepelben így jár,