Óh' istenem szépen kérlek,
ne engedd, hogy tovább éljek,
ha már az elmém megbomlott,
és tudatom meghasonlott.
Ha már az elmém zavaros,
fejemben minden kavarog,
nézem bambán a világot,
de nem látom a virágot.
Ha már más világban járok,
valóságra nem gondolok,
mit érne így az életem?
inkább hívj magadhoz engem.