Longfellow: Alkony
Írta: haaszi Dátum: Szeptember 12 2011 15:36:48
MM
Az alkony borús, szomorú,
szabadon fúj vad szélvész,
s mint madárszárnyak verdesve
villan a fehér tajték.
Teljes hír
Az alkony borús, szomorú,
szabadon fúj vad szélvész,
s mint madárszárnyak verdesve
villan a fehér tajték.
De rőzse rőt fénye ragyog
halász kis kunyhójában,
s egy arcocska az ablaknál
mereng az éjszakában.
Zárd, zárd be azt az ablakot,
mert e szemek elé
már szellemalakot formál
a növekvő setét.
S egy asszony remegő árnya
járkál ide s tova,
most plafonra magasodik,
majd hull alacsonyra.
Vajon az ablakcsapkodó
tenger, s zord, vad éji szél
ennek a kicsiny gyermeknek,
ha tombol, mit mesél?
Arcáról pírt miért fakít,
mért töri anyja szívét
tombolva dúló óceán,
és vad, zord éji szélvész?