Elköszönne már
az Ősztől a Nyár
mint búcsúzó szerető
ki vissza-visszajár.
Még perzsel a csókja
még fénye símogat
Nap-kincseit szórja
de meleget nem ad.
Már őszi illatokkal
libben át a kerten
ezüst harmatával
hűvösen ránk lehel.
A szeptemberi szél
már szirmokat tép
és felhőket kerget
az ég peremén.
S majd hozza az Ősz
a barna darócot
hogy átöltöztesse
a nyári világot.