... a fejfák felől
lassú esőkkel,
nyomorult lábbal ...
hogy égbenyúló nagy tüzet vezessünk
el az ősztől, s a szaladó nyárral
énekelni menjünk.
Hová vésselek, te lágy puha név
hogy ne sértsem egyetlen betűd?
Tenyerem nyirkos öblén
- ne fúlna vágyad -
ringatózni hívj,
elúszni benned.
A ránc, melybe mosolyod szökik:
legyen árkos,
ott fürössz magadnak;
s én a csodalátók ablakából
nézem kertjeink,
s hogy a magok miként fakadnak.