Az élet hosszú távján
lehagyunk ezt meg azt,
szív is törik a pályán,
visszahúz, megakaszt,
s ha nézőink szeretnek,
simább göröngyös táj,
vélt kín sem oly keserves,
lelkünkre béke száll.
Túl vagy már azon, szívem,
hogy valakié légy,
hogy egyet szeress híven,
s pusztítón érte égj!
A szív magányosságát
az oldhatja csak fel,
ha mindennek kitárják,
s mindenkit megölel!