Radnai István:
ÖSSZEFÜGGETLENSÉG
"az idegen város mint egy test, mely
szakadatlanul fűti magát. egyre forróbbak
benne a gyerekkor, egy szétesett
zárótánc emlékei. csak aki nem
figyel oda, az hallja meg a mozdulatok
alatt a tébolyító metronóm-ketyegést.
Schein Gábor: (zárótánc)
idegen város az élet
ajtó előtt ajtó mögött
mint hajléktalan éled
s járod a sorok között
s a sorok pöfögnek
léptedre duda harsan
lábak feszülnek a rögnek
s te dudálnál nem is halkan
a benzintyúkok mellén
emlőin a civilizációnak
bár ritkán ülnek mellém
mára következik a holnap
s a bölcs is tudja öregszel
csak az anya aki kenyeret szel