Zöld világon egy sötét rés
Írta: csak-fater Dátum: December 13 2007 00:05:29

---

Lettem az megátkozott ember,
Ki szeretni, többé már nem mer.


H

---

Teljes hír

---

Csendes esten, üldögélek a szobámban, egymagamban,
Légy zümmögése sem zavar kószáló gondolatomban.
Bármerre is indul el a gondolat súlyos léptekkel,
Minduntalan találkozik múló id?vel, fájó képekkel.
Szóba elegyedek magammal magamban,
Megbeszélem, mi is jár gondolatomban.
Látod? Halkul már az amúgy is halk lépted,
Nincs már, aki várjon, aki várja, hogy megértsed,
Hogy csak ?t, s önzetlenül szeressed.
Nincs, aki kérjen t?led, aki kérné, hogy hívjad,
Aki szelídszóval szólna, hogy ne hanyagoljad.
S aki volt, lám, az is elhagyott,
Indulnál, csak a lépted elfogyott.
Kénytelen vagy megállni,
Hisz már az sincs, ahová tudnál lépni.
És igen! Voltam, akit mindig nagy szeretettel vártak,
Akir?l álmodtak, kire szeretve gondoltak!
S lettem egy elfogyott lépés,
A zöldvilágon egy sötét rés.
Lettem az megátkozott ember,
Ki szeretni, többé már nem mer.