Egy emberi hangulat
Írta: iytop Dátum: Szeptember 29 2011 17:01:52
V

S egy lusta álom ámít,
Melyet határtalanítunk tétovázva és
Elmélkedünk egy zárt körben,
Mely szemünk bámészkodásának nem engedélyezett.
Teljes hír

Mindennap kigúnyoljuk
A madarakat, a szerelmet, a tengert.
Észre sem vesszük, hogy ...
Kétségbeesésünkben marad a sivatag.
S egy lusta álom ámít,
Melyet határtalanítunk tétovázva és
Elmélkedünk egy zárt körben,
Mely szemünk bámészkodásának nem engedélyezett.

Forgolódunk az ágyunkban mogorván,
Egyedül és ketten, gyávaságból,
Önmagunkat becsapva s meghazudtolva.
Az elkopott salakcsókban, a képmutatásban.
Később üresnek fogjuk magunkat érezni ....
Az alsó lépcsőfokon fogunk állni,
Szkeptikusan túl egyedül az ürességben,
Észre sem vesszük, hogy a szerelem mennyire ámít.

Mindennap kigúnyoljuk
A madarakat, a szerelmet, a tengert,
Észre sem vesszük, hogy ...
Kétségbeesésünkben marad a sivatag