A rezgőnyárfa félelme
Írta: hubart Dátum: Október 01 2011 09:55:33
V
Gyöngyként fut le sós-keserű könnyem
eltűnődve az est árnyain.
Imádkoznak ólmos köd-közönyben
égre nyújtott csupasz ágaim.
Teljes hír
A rezgőnyárfa félelme
Csendben elhagy - sejtem én már régen -
kitagad a szívéből a nyár.
Gyászos felhők vonulnak az égen,
lelkem is egy nagy, sebzett madár.
Gyöngyként fut le sós-keserű könnyem
eltűnődve az est árnyain.
Imádkoznak ólmos köd-közönyben
égre nyújtott csupasz ágaim.
Bénán állok itt a partszegélyen,
tündérkertem rútul elvadult.
A fagyhalál csontos ujját félem,
nem véd meg a délibábos múlt.
Madárdallal messze szállt az álmom,
csúfot űzött a vén ősz velem.
Tavasszal tán újra megtalálom,
ha kiújul ezer levelem.
2011. 09. 30.