CSAK MENJ
Írta: Gyorgyi 53 Dátum: Október 03 2011 10:17:05
V
Hát csak menj, csak menj és járd külön utadat,
ne törődj azzal mi belőlem megmaradt,
egy maréknyi kis hamu csupán az élet,
büszkeségem is régen hamuvá égett.
Teljes hír
Állunk egymás mellett, s ránk borul a bánat,
mily mocskos szaga van ennek a világnak.
Mi egykor olyan szép volt, mára megfakult,
kihunyt a tűz, hideg, akár egy alagút.
Mint felszálló füst a kialvó parázsról,
úgy szállt el messzire az én boldogságom,
elszállt messzire, olyan csendben távozott,
magával vitte mit a szerelem adott.
Mivé változott ez az átkozott világ,
ahol testvér orvul, testvér ellen kiált,
és inkább a gazembernek ad igazat,
ki a mélybe húz magával, és fojtogat.
Homokba karcoltam egykor a nevedet,
mit a szél konokul a minap elkevert,
nem vagy több mára, csak egy fájó gondolat,
vigye el hát a szél hamvadó poromat.
Fáj a szívem, de tovább nem maradhatok,
nekem feketék az égen a csillagok,
kihunyt szívemben is a szerelem lángja,
mennem kell, indulok haza nemsokára.
Átsírtam megannyi kegyetlen éjszakát,
ennek vége, a halál vár rám odaát,
nincs többé mosoly, s nincsenek kedves szavak,
jaj, pedig mindennél jobban akartalak.
Mi vagyok? Mondd! Csak egy értéktelen nulla,
nem vagyok más, csak egy kiterített kurva?
Elfáradtam a harcba, hát isten veled,
hisz úgy is csak egy ócska tárgy voltam neked.
Hát csak menj, csak menj és járd külön utadat,
ne törődj azzal mi belőlem megmaradt,
egy maréknyi kis hamu csupán az élet,
büszkeségem is régen hamuvá égett.