Szememben
Írta: Elaine Dátum: Október 05 2011 05:30:03
V
s olyankor hiszem
otthon vagyunk ...
egymás ölelésében
miénk a végtelen.
Teljes hír
Szememben
Bár csukva a szemem,
de szeretem csupán érezni,
mit művelsz Velem.
Hisz amúgy is az álmok világa
hova elrepítesz
s olyankor hiszem
otthon vagyunk ...
egymás ölelésében
miénk a végtelen.
Csókokból szőtt lepel
testemen,
mely selymesen simogat
s néha-néha megpihen
ott ahol a remegés lakik
- beengedem.
Melegségével feltüzel,
s lángra lobbantja azt,
mi még eddig csupán
szunnyadt bennem.
Félve nyitom ki a szemem;
hihetetlen
sosem volt energia
s a kéj mámora keveredik
- látnom kell …
Szemedben az akarlak,
testeden a kívánlak
s a lelkünkben lüktető
enyém vagy,
egyre önzőbb és vadabb
és vadabb ...
Újra lehunyom a szemem
s a gyönyörtől elalélva
halkan hangzik
- Istenem…