Amikor még kamasz voltál
dacoltál az apáddal és anyáddal,
nem tudtad még, hogy lesz a jobb,
harcban álltál Te az egész világgal!
Azt hitted, hogy csak az a jó
mit Te gondolsz a nagybetűs életről,
nem hitted, hogy pofont kaphatsz,
ízelítőt, sötét árnyak képéből.
Rádöbbentél, hogy az élet
lehet keserű és nagyon goromba,
szabályokat nem betartva?!
Tudod most már, nem lehetsz ily' ostoba!
Felnőtt fejjel másképp látod,
dackorszakod szerencsére véget ért,
szüleidre számíthattál
érted már az életednek lényegét,
megfejtetted mindennek az értelmét!
Ma már jókat nevetsz azon
kamasz korban hogy képzelted életed,
azt hitted, hogy csupa derű,
pedig csak gondolatod játszott Veled,
napoknak árnyoldalát nem szeretted!
Pedig lesújtottak, kapkodtad fejed!