Titkaim dobozát küldöm Neked!
Benne csendem, s hallgatásom létem lényegét.
A zord változások groteszkségét, álmot olvasó
hangom néma, cinikus pengését.
Remegő gyávaságom, elveim mögé bújtatott,
hitt és hinni akart elvtelen igazságom,
a kétségbe esett remény nyafogását.
Megfutamodásom, a tisztán csengő vágyak elől
az önámítás béklyójába!
Minden fájó, s fájdalmatlan gondolat sírását,
mazohitásom, a szenvedő hős tetszelgését!
A kalitkába zárt, megfékezett ösztönök szabadságát!
Tagadott szerelmünk drámáját!
Rakd össze a rejtett, sárga csontú hangok sóhajtását!
Nézz túl az élő szavakon!
Imádkozz üvöltve,
ordíts a világnak
pőre, rezdületlen igazságom!