Robert Frost: Tavaszi pocsolyák
Ezek a pocsolyák az erdőkben még tükrözik
a teljes égboltot, szinte hibátlanul,
és mint mellettük a virágok, fáznak és borzonganak,
hamarosan eltűnnek, mint mellettük a virágok,
és nem patak vagy folyó viszi el őket
hanem a gyökerek a sötét lombokig.
A fák felpattanó rügyeiben vannak,
a sötétülő természetben és nyári erdőkben.
Hadd gondolják meg kétszer is, mielőtt az erejüket használva
felisszák, felhörpintik és félresöprik
ezeket a virágos vizeket és vizes virágokat
a hóról, mely csak tegnap olvadt el.
aabcbc szótag 10
Az erdők még a télbe ütköznek,
ám a tócsák már eget tükröznek,
virágokban hideg borzongás él,
a tócsák majd tűnnek, mint a virágok,
de nem patak, folyó lesz az ártér,
hanem gyökér öntöz lombvilágot.
Meglapulnak pattanó rügyekben,
természetben, sötét rengetegben,
még várnak, hogy megtegyék e távot,
mielőtt felhörpintik erővel
virágos vizet s vizes virágot
a hóról, mely csak tegnap olvadt el.