Érzel-mese
Írta: amnesia Dátum: Október 10 2011 10:47:57
V
Valami mozogni kezdett....
kitártam tenyerem,
benne a dobbanás nevetett:
-visszajöttem kedvesem!
Teljes hír
Érzel-mese
Lehullott a földre...
épp, hogy elérte kezem.
Óvón zárta körbe
remegő tenyerem.
Lemondóan nézett rám
ki arra járt éppen:
elment, meghalt,-mondták,
feledd el szépen!
Kezemben tartottam
azt az egyetlen dobbanást
mert én hallottam...
de nem tudta senki más.
Ezer könny áztatta
a temetőt kezemben,
senki sem láthatta
bezártam szemembe.
Csak én tudtam bízni
hogy nem halt meg mégsem.
Csak halkan, mindig hívni:
-gyere vissza értem!
Valami mozogni kezdett....
kitártam tenyerem,
benne a dobbanás nevetett:
-visszajöttem kedvesem!
Köszönöm, hogy bíztál,
eddig melengettél,
hogy mindig hívtál,
halni nem engedtél.
Akkor most már hagyjad,
most már én öleljelek!
Hogy a dobbanást halljad,
a sírban is szerettelek...
A mese valóság lett,
mert az álom bízni mert
egy holtat élővé tett
a szív mi mindig vert...