Klubtársamhoz, aki csak szép verseket vár tőlem...
Írta: Szollosi David Dátum: Október 11 2011 05:15:42
H
Járom ezt a várost, úgyszólván naponta,
Sajnos, a szép fogytán, s teret nyer a ronda,
Pásztáznak szemeim, rögzít memóriám,
De a látottaktól nem lehetek vidám.
Teljes hír
Járom ezt a várost, úgyszólván naponta,
Sajnos, a szép fogytán, s teret nyer a ronda,
Pásztáznak szemeim, rögzít memóriám,
De a látottaktól nem lehetek vidám.
Mindenfelé szemét, falfirka és rossz szag,
Kukában turkálnak, kapu alatt dugnak,
Este tíz után már nem megy ki az ember,
Az éjszaka zűrös, virágzik a kender.
Sokszor felriadok, mi ez a nagy lárma?
Ablakunk alá ért egy részeg dalárda,
Kár leszólni nékik, kővel dobnak vissza,
Szerencsés vagy, ha az üveged megússza.
Kutyagumit kerülsz nagy ívben a járdán,
Különben belelépsz, netán arra járván.
Csikkekkel körülszórt, háta-sincsen padon
Alszik egy borostás, mellette a flakon,
Némi pancsolt bor még poshad a fenekén,
Kócos, sovány ebe híven őrzi, szegény.
Lenn az aluljáró - az egy külön világ!
Eladó itt minden: ponyva, pornó, virág,
Kölni, vízipipa, ezerféle bóvli,
Résen légy, ha bukszád meg akarod óvni.
Kigyúrt futtatók közt kurtaszoknyás lányok,
Homokos randizók, muzsikus cigányok,
Kéregető koldus minden lejáratnál,
Rámenne nyugdíjad, ha jó szívvel adnál.
Folyton ugyanazok az ismerős pofák,
Aláírásgyűjtők, pánsíposok, kofák,
Szagos látványpékség, kocsma, iszom-eszem,
Biztos vesztőhelynek non-stop játékterem.
Hittérítő zengi dalát az Istenről,
Hajléktalan tapsol, igazoltat rendőr.
Szórólapozók közt jósnő árul cigit,
Peepshow reklámtáblán akciós ár virít.
Nappal teljes gőzzel zajlik itt az élet,
Éjjel, ha erre jársz, talán túl sem éled.
Lassan átvergődök e zajos terepen,
Utam a kijárat irányába veszem,
Foghíjas lépcsőkön fürgén kapaszkodom,
Hosszú várakozás, jön a villamosom.
Kinyílik az ajtó, a kocsiban tömeg,
Üldögél a tini, álldogál az öreg.
Az ifjú kibámul, fülében a zene,
Se hall, se lát, pedig felállni kellene.
Második megálló, boldogan kiszállok,
Tiloson áthajtó autókra várok,
Sikerült megúsznom ma is az átkelést,
Balesetet, lopást, üzleti átverést.
Sietek hát haza, élményekkel tele,
Nézem, wi-fi café lett a járdánk fele.
Szűkösen férek el, sajnos, ez nem látszat,
Helypénzt házunk nem kap, csak az önkormányzat.
De már itt a kapunk, postaládám üres,
Hála a jó égnek, az APEH nem keres.
Beesem az ajtón, végre, hazaértem!
Csak szép verset írjak? Klubtársam, nem értem...
2009. november 23.