A vad vágy szelídül...
Írta: csak-fater Dátum: December 14 2007 13:30:22
Nem hallatszik már ének fájó dallama,
Mindennek édes, mámorító az illata.
H
Teljes hír
Valami nem enged, sejtelemek let?nt ereklyékben,
Valami misztériumok az évek forgószeleiben.
Arcod melege most is puhán nyugszik tenyeremben,
Boldogságcsepp nedve csillanva remeg szemeimben.
Mámorral telít?dik fel szívemnek eleddig kopár kirakata,
Elmerülök benned cseppenként, átadom magam, ez az érzék akarata.
S nyelvemen olvad már édes ajkad tejszínhab puhasága,
Meztelen testemhez ér b?röd illatos bársonyossága.
Csókod szenvedélyes, spanyol vérvörös rózsa,
Ölelésedben magam, óceánon ringó sajka.
Izzó ölelésben összekavarodás, ritmikus mozgás,
Világrenget?, káprázatos fényzuhogás!
Nem hallatszik már ének fájó dallama,
Mindennek édes, mámorító az illata.
Valahol másutt járunk, a vad vágy, szelídül,
De csillagösvényeken, nem járunk egyedül.