Életportré
Írta: Magyari Barna Dátum: Október 14 2011 08:50:23
V
mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped
Teljes hír
Magyari Barna:
Életportré
ellabdázgat bennem ami nincs
néha pofán üt a morbid csend
ölelés nélkül rossz a fűtés
nehézkesen ég a sejtbrikett
fantomfények közt imbolyogva
pár sugallat mondattá éled
a szív a tüdő mind bekötve
amit kibontok az a lélek
várnék egy tündért de hiába
izzítom magamat miatta
itt ma sem fog senki örömöt
akasztani a génfogasra
mindig az fáj a legmélyebben
amiről az ember nem tehet
átgyalogol rajtam a múlás
s az arcom ráncokká elreped
hol sárgán villog hol pirosan
az örökléten nincsen zöld jel
lényem naponta megkavarva
vegyítem a halált a csönddel