Fiatalok vallomásai között
Írta: tenger Dátum: Október 15 2011 14:04:58
V
Fiatalok vallottak így egykoron
Én pedig gondolkodóba estem,
Imádkozva tártam kezem feléd
S szívednek hangját kerestem.
Teljes hír
Ha nem adsz Uram levegőt
Hogy is tudnánk nélküle élni?
Ha nem adnál nékünk két kezet
Mi Uram nem is tudnánk kérni!
Minek a szem nékünk Uram?
Ha nem láthatjuk a világot!
S minek az a két rút láb is
Mellyel csak tapossuk a virágot!
Minek a szív, mondd Uram nékünk?
Ha benne csak fájdalomdal lüktet?
S nem pedig oly nemes gondolat
Melyet szívünkbe, a te kezed ültet!
Fiatalok vallottak így egykoron
Én pedig gondolkodóba estem,
Imádkozva tártam kezem feléd
S szívednek hangját kerestem.
Gondolatok éjjelét éltem át
Így talált rám a hűvös hajnal,
Mely ráébresztett mit sem ér,
Ha nem foglalkozom, eme sok bajjal.
Gondolkodóba estem akkor én
S rájöttem, egy senki vagyok
Ha nem adnál utamnak fényt
Menetelhetnék akár a vakok!
Ha nem adnál nékem levegőt
Ha nem adsz nékem igaz életet,
Ne csodálkozz, hogy egyszer
Én is gépemberként ébredek!
Gépember ki nem gondolkozik,
Ki átgázol idegen életteli tereken,
S aki csak a falkaösztön nevében
Kimondja: igen, én őt szeretem!
Fiatalok ezrei Uram keresik az Utat,
Várják ma is, hogy üzenj újra nékik,
Nagy bennük a szeretet, én tudom
Ők egyre vágynak csak: ne kelljen félni!
Szívükben oly nagy a félelem
Lelkükben millió- egy fájdalom,
De ezt Te magad is ó Istenem
A gyermekarcokon láthatod!
Te megteremtettél engemet,
Bennem fantáziát is láttál,
Most épp ezért engedd Uram,
Hogy fiataloknak lehessek lámpás.
Lámpás mely apró fényét adja,
Mely ki írja minden egyes éjjelen,
Én a fény vagyok, érted s miattad
Hogy benned, soha ne győzzön a félelem!
S ha majd egykor elfogy a fényem
Ha már a lámpás nem én leszek,
Akkor csak tekints a magas Ég felé,
S tudd, én ott is tovább létezek!