Bőség (műfordítás)
Írta: reitinger jolan Dátum: Október 16 2011 18:18:20
H
Az elég nem elég ! Örömben az ünnep.
Az ősz ! Nem ág az amin soha nincs gyümölcs,
Már szinte roskad, a dús termés nem különc,
Lepottyanó alma tompa hangon üzen.
Teljes hír
Nagy Domokos Imre nyers fordítása alapján
BŐSÉG
Az elég az nem elég! Megdicsőült [ünnepi lett]
Az ősz! Nem ág, amelyről hiányzik a gyümölcs!
Mélyre hajlik, néhány panaszkodik is gazdagságtól [terhe miatt],
Az alma esik a földre, tompa hangon [tompa a hangja].
Az elég az nem elég! Ez a nevetnek a levelek!
A lédús [érett] őszibarack int a szájával!
A részeg darazsak zümmögnek körben [köröskörül]
"Az elég még nem elég!" a szőlő körül [a szőlőben].
Az elég az nem elég! Teljes huzattal [lendülettel]
Szellem született [? lett? szellemé változott] a költő [a költői szellem] kortyol az örömből [kortyol örömmel],
A szív, akkor is szüksége van a bőség,
Elég nem elég, és sohasem elég!
a >szellem< ez esetben NEM kísértetet jelent, hanem alkotó szellemet.
szótagszám: 11 vagy 12.
rímképlet: csoportrím a-a-a-a
vagy ölelkező rím a-b-b-a.
BŐSÉG
Az elég nem elég ! Örömben az ünnep.
Az ősz ! Nem ág az amin soha nincs gyümölcs,
Már szinte roskad, a dús termés nem különc,
Lepottyanó alma tompa hangon üzen.
Az elég az nem elég ! Sok levél nevet,
Érett őszibarack szájával csalogat,
E bőséget zümmögik részeg darazsak.
"Az elég még nem elég !" szőlős integet.
Az elég nem elég ! Víg lendülettel élj,
A költői szellem is örömből kortyol,
S a szív ily bőséget izzít fel a jóból.
Az elég nem elég, így sohasem elég.