A száj házasítja nyálait
Csillának
kopasz papíron betűparóka
terelem témám kontyba vagy szóba
ha magammal bíbelődöm sokat
verssé göndörödik a gondolat
talpig szerelembe csomagolva
lelkem a gond göcseit kioldja
szenvedélyszálak a hőt termelik
mámorciklon visz vágytól kebledig
apró erek testünk mind befutják
a vér festi meg ingerek útját
heves csókhoz készül a ráma itt
hol a száj házasítja nyálait
férfiteámhoz bőröd a mézem
s sorsunk kavarva folyton azt érzem
mintha az összes sejt hozzád kötne
mellkasodban ragyognék örökre