Boldogság vagy szívemen 2011.10.20. (Balassi strófában)
Írta: Vyvyen Dátum: Október 20 2011 18:33:13
V
Mint a harmatnak a Nap derűs mosolya, akként kellesz te nekem,
Mint alvónak az éj, vágyódónak a kéj, te vagy az én mindenem,
Mint a fának ágán a zengő csalogány, légy hát enyém kedvesem.
Teljes hír
Boldogság vagy szívemen
Fahéj íze számban, midőn hajdanában egyre rád emlékeztet;
Szilva aromája, s színének játéka, mind szíved felé vezet,
Vár teám melege, vágyam forró heve teljes csak veled lehet.
Mint a harmatnak a Nap derűs mosolya, akként kellesz te nekem,
Mint alvónak az éj, vágyódónak a kéj, te vagy az én mindenem,
Mint a fának ágán a zengő csalogány, légy hát enyém kedvesem.
Akár levendula haloványszín szirma a templomkert zöld ölén,
Beragyogod éltem, megtartva reményem, hogy a fakó ég bércén
Ott leszel rám várva, szép rubin ruhába bújva, álmaim mélyén.
S ha bíbor Hold jő fel, s csillagok tűnnek el, velem leszel szüntelen,
Mikor magam vagyok, míg egyedül alszok az avaros fövenyen,
S ködtől ázott lelkem átlépi a testem, ha bú ül meg könnyemen.
Édes harmonika szerelmes dallama dúdol fülembe lágyan,
Miként hangod selyme suhan tova egyre csípős, szeles órákban,
Utána kapok én, megragadva végén, el ne szökjön szálltában.
Felkapaszkodom ím, s köröttem sereg szín, falevelek, mint hajad
Oly barnák, hullámuk, színük, és foszlányuk, idézi égő szavad,
Mit belém mart árnyas tuják ágas-bogas dala, mi örök marad.
Törzseknek tajtékja, s kopott kerti járda, mik előre vezetnek,
Ahol megtalállak, és magamnak tudlak majd, ahol szerethetlek.
Mézzel álmodott köd, mi teljesen beföd, te kellettél szívemnek.
S ha majd néma tükrök tengerében ülök is csak téged látlak már,
S ha a gyertya lángja viaszát hamvasztja eszem is csak rajtad jár,
Téli jázmin szava, ami hívogatna, de lelkem csak is rád vár.
A száradt gesztenye deres barna teste a fák bús feje alatt,
S kallódó mandula törött kopott héja, mi a kert végén maradt,
A nyarat idézi, a havat ígéri, jövőt mi elénk szaladt.
Régen, hajdanában magány tépte vállam, mi most végre megpihen;
Ha citromfű zöldell, s illata átölel, bár te lennél kedvesem;
Nyugalom és béke ült veled lelkemre, boldogság vagy szívemen.